• aadam Válasz erre 2010. 11. 04. 11:41  [1]
     

  Mindenesetre sokszor nemzetközileg is a hagyományokra épített brand a legsikeresebb. Pl. a Liverpool is többek között YNWA-ról lett híres. A Rangers-Celtic párharcot meg aztán kifejezetten a nemzeti hagyományokra alapozva adják el. Aztán ott van a Barcelona is. Szerintem ezek mélyebb, masszívabb brandek, mint amiket mondjuk 2-3 játékos köré építenek fel. Pl. az Inter nálam sokkal jellegtelenebb csapat lett azzal, hogy Mourinho elment.

• don187 Válasz erre 2010. 11. 04. 12:41  [2]
     

  Én részben ezért szimpatizálok a Barca-val, másrészt persze a látványos játékstílus sem hátrány..! Jó cikk, kár hogy pont azok nem olvassák el ilyen "eldugott" helyen, akik annyira agymosottak már a globalizált, piacorientált gazdasági stratégák által, hogy T/1-ben emlegetik a sokezer km-re levő külföldi klubokat...

• töreki Válasz erre 2010. 11. 04. 13:27  [3]
     

  Régen tudtam az összes (Magyar) csapat össze állítását, ma már a Fradiét se tudom, nem is érdekel! Minden féle jött-ment, szedett-vedett boxosok nem tartoznak az érdeklődési körömbe. A külföldi csapatokat se nézem pontosan emiatt! Se a Real, se Bayern csapatát nem ismerem a többi meg nem is számított soha.

• kukori1989 Válasz erre 2010. 11. 04. 15:39  [4]
     

  Aki nemzeti identitiást akar, az szurkoljon a válogatottaknak, a klubok nem erre vannak. Annak azért szurkolsz mert szereted a klubszíneket, a játékosokat stb. Engem tök nem érdekel, ki milyen játékosokkal áll ki.

• Lerby Válasz erre 2010. 11. 04. 16:10  [5]
     

  @kukori1989: Szavaidból kitetszik, amit a nicked is jelez: olyan fiatal vagy, hogy nincs összehasonlítási alapod a régi meg a mostani viszonyok között. Honnan veszed, hogy a "klubok nem erre vannak"? Ezt ki döntötte el? Eredetileg igenis erre voltak, és rengeteg helyen még ma is. Szegényebb azáltal a világ, hogy sok-sok helyi közösség (város, városrész, stb.) csapatainak nagyjából egyenlő eséllyel induló vetélkedéséből néhány (nemzeti vagy lokális) identitástól mentes gigavállalkozás belharca lett. Ezért fanyalodtok ti arra, hogy saját (manapság már esélytelen) csapatotok (pl. ha pécsi vagy, akkor a PMFC, és sorolhatnám) helyett idegen vidékek idegen embereiért lelkesedtek, melyekhez hagyományok (+nyelv és kultúra)szempontjából az égvilágon semmi közötök nincs, de fizikalag sem, hacsak nem vagy kőgazdag és nem utazgatsz ki rendszeresen a meccseire. A cikkre pedig hadd reagáljak egy mai másik NSO-cikkben elhangzottakal (Blattertől): "a labdarúgás nemcsak üzlet, hanem a világ legelterjedtebb és legnépszerűbb játéka, a kultúra része, amelynek alapvető nevelési és jellemformáló szerepe van, hiszen erősíti a fegyelmet, a küzdőszellemet, valamint a (népek közötti és egymás iránti) tiszteletet is." Tehát a kultúra része. Értem én, hogy a gigaklubok szempontjából pedig üzlet, de nehogy már én is (mi is) az ő szemüvegükön keresztül nézzem (nézzük) a világot... (majd ha bevesznek a miliárdos bizniszeikbe, akkor majd talán meggondolom, hogy magamévá tegyem szempontjaikat, addig hadd ne legyek a manipulált hódolójukká, beetetett fogyasztójukká...)

• kukori1989 Válasz erre 2010. 11. 04. 16:19  [6]
     

  @Lerby: az értem, én, hogy a klubok "Eredetileg igenis erre voltak", de akkoriban még Szepesitől tudtad meg az eredmények a rádióból, meg másnap az újságból, 3.60 volt a kenyér, és minden határon külön procedúra volt átjutni (nemcsak a vasfüggönyön). Szóval azok az idők elmúltak.

• Lerby Válasz erre 2010. 11. 04. 16:48  [7]
     

  @kukori1989: Most ügyesen arra játszol, hogy én már öreg vagyok és egyfajta "maradványa" a régi rendszernek. Ez esetben tévedsz, mert bátran vallhatom magam fiatalnak (leállhatnánk pl. focizni), csak éppen hamar rákaptam a futballra, és már a nyolcvanas években is figyelmesen követtem. Ezért emlékszem a régi viszonyokra. Nagyobb tévedésesd azonban abban áll, hogy a régi jelenséget összekötöd az itthoni régi világgal - csakhogy ez nem szocializmussal összefüggő jelenség, hsizen nyugaton éppígy volt: ott is csak a 90-es évek BL- és PL-felfutása, meg a Bosman-szabály változtatott meg mindent. Széllel szemben nem lehet, ez világos, de adminisztratív eszközökkel valamennyit meg lehetne menteni az egykori értékekből (mert a kötődés az: ÉRTÉK!), ezért is feltétel nélkül támogatandó a 6+5-ös terv, továbbá jó lenne a fizetési sapka, mert ez a jelenlegi fegyverkezési, akarom mondani költekezési verseny nemcsak egészségtelen, de csődbe is viszi az elitfutballt. Egy szóval: mindenkinek jobb lenne egy a mostaninaál több pólusú, kiegyenlítettebb verseny, amelyben minden ország és vidék rátalálhatna újra a sajátjaira (akikhez ténylegesen tartozik), ahelyett, hogy idegen és globalista üzleti érdekek távoli kirakatembereit és -csapatait majmolná. Uff

• aadam Válasz erre 2010. 11. 04. 17:39  [8]
     

  Mondjuk attól, mert a csapat célközönsége az egész világra kiterjed, a helyszínen szurkolóknak semmivel sem kéne kevésbé sajátjuknak érezni a csapatukat. Ők nyilván másért szeretik a csapatot, az ő kötődésük eltérő jellegű. A személyes élményt egyébként sem tudja egy brand felülmúlni. Ha a pécsiek a PMFC helyett a Realért rajonganak, az csakis azért van, mert a magyar foci szakmailag színvonalát csak a stadionbeli élmények milyensége múlja alul. Minden sz.rt azért nem veszünk be.

  Egyébként meg fejlődik a világ, ez van. Amikor a foci helyik közösségek versengése volt, ezek a közösségek még elkülönültek egymástól. Manapság már abba az országba megy az ember lakni, ahová akar...

  Az említett javaslatok közül sztem egyiknek sem lenne különösebb hatása. Gondolod, hogy a 6+5 hatására a csapatok majd a helyi utánpótlásból fognak építkezni? Nem, de a legjobb hazai játékosok ára úgy meg fog nőni, hogy megint a nagycsapatok jönneki ki belőle jól. Egyébként sem az egyes játékosok miatt szeretünk egy csapatot. Engem Fradistaként tökmindegy, hogy légiósokból vagy magyarokból áll a csapat, csak jó legyen.

• humanda Válasz erre 2010. 11. 04. 18:34  [9]
     

  A cikk szinte teljes szövegével egyetértek. Igazából csak egy mondat zavar benne, és azt sem gondolom, hogy ez a mondat alapjában nem igaz. Így hangzik:
  "A fő törésvonal ott jelentkezik, hogy mennyire tekintjük a futballt (a sportot) a kultúra részének, és mennyire üzletnek"
  Sajnos a magyar futball nincs üzleti alapon, így ezt itt felemlegetni szerintem felesleges. De a kultúra részeként sem szabad, hiszen kultúrálatlan pályák, kultúrálatlan közönség között ugyan miért képviselje a játék itteni művelete a magyarországi kultrát.

• Lerby Válasz erre 2010. 11. 04. 20:23  [10]
     

  @aadam: "attól, mert a csapat célközönsége az egész világra kiterjed, a helyszínen szurkolóknak semmivel sem kéne kevésbé sajátjuknak érezni a csapatukat. Ők nyilván másért szeretik a csapatot, az ő kötődésük eltérő jellegű." az ő kötődésük teljesen érthető, rendben van, hisz a csapat odavalósi, ahová ők is. nem az ő túlzott rajongásuk érthetetlen. "Ha a pécsiek a PMFC helyett a Realért rajonganak, az csakis azért van, mert a magyar foci szakmailag színvonalát csak a stadionbeli élmények milyensége múlja alul." ez a jelenlegi helyzet. azt kellene legalább nyomaiban visszahozni (adminisztratív eszközökkel, a piac mindenhatóságának felülről történő szabályozásával, korlátozásával), hogy a pécsieknek (ez csak példa) a PMFC HELYETT kelljen pl. a Realnak szurkolniuk, mert csak pár kivételezett gigagklub képes minőséget produkálni. ez így nem normális, hisz ők pécsiek, nem madridiak. a kettő egymás MELLETT lenne érthető: jó Pécs, hajrá magyar futball, ez köt össze engem a valóságos embertársaimmal (nem pedig virtuálisan, pl. fórumokon osztozni a lelkesedésen valami távoli "intézményért"), de persze közben lehet szimpatizálni más országok klubjaival IS, hiszen miért ne, ettől nem leszünk szegényebbek. így viszont ez a Real- meg MU-mánia, stb. csak egy szerencsétlen pótlék. "Manapság már abba az országba megy az ember lakni, ahová akar..." a lehetőség és a szabadság üdvözlendő, az a hozzáállás viszont nem, hogy valakinek ez mindegy legyen és hazafi helyett gyökértelenné válik. "Egyébként sem az egyes játékosok miatt szeretünk egy csapatot. Engem Fradistaként tökmindegy, hogy légiósokból vagy magyarokból áll a csapat, csak jó legyen." sajnálom, hogy így látod, korábban ez abszolút nem így volt (és a legtöbb helyen most sincs így!) - pont az ilyen szemléket miatt lazulnak fel a közösségek, a kötődések, az összetartás, az elérhető példaképekre való felnézés lehetősége - éppen azok a dolgok, amelyek révén a társadalom (sőt az ország) és az egyes emberek is erősebbek tudnak lenni. A túlzott liberalizmus - lásd a futball (=üzlet) jelenlegi szabályozottságát és fejlődési irányát is - eddig mindig, mindehol a történelem folyamán csődbe vitte az adott közeget. semmit sem, még a legjobb dolgokat (pl. evés) sem szabad(na) végletesen, korlátok nélkül csinálni vagy történni hagyni - mert az maga után vonja a pusztulást, hanyatlást. Ezt tanítja nemkünk a múlt, és ezt látjuk (ha nyitot szemmel járunk) a jelenben is.

• krysal Válasz erre - http://realmadridcf.blog.nepsport.hu/ 2010. 11. 04. 21:22  [11]
     

  @Lerby: az egész gondolatmenetben az a legnagyobb difi, miszerint nem a Bosman-szabály bevezetésével vált egy-egy klub globálissá. Nézd pl. a Bernabeu féle igazolási politikát ('50-es évek!), mely legendává tette az akkor Real-t. De bőszen sorolható a Milantól kezdve, a Barcán át az MU.-ig bárki. Ezt a hatást tovább erősítette az ismert "globális falu" képlete, elérhetőbbé váltak a távoli gigaklubok, és a minőség, melyet pénzen vettek, vonzóbbá vált a Karakószörcsöki SE helyett (elnézést a Karakószörcsökiektől, példa volt csupán). Az, hogy sok jobb érzésű szurkoló nem tud azonosulni a honi klubok által nyújtott választékkal, nem a multinacionális klubok hibája, sokkal inkább a helyi sportélet-sportbiznisz milyensége. Real szurkoló vagyok gyermekkorom óta, és nem érzem magam a globalizmus vesztesének, mert nem az FTC-t választottam, vagy valamelyik hasonszőrű tolvaj bandát, aki minősíthetetlenné tette a hazai fociközeget.

  Normális értékrend szerint elvárható lenne, hogy egy Fradi-UTE meccsre menjek ki, és nézzem, ahogyan rommá törik a berendezést, bónuszban esetleg (bár nem teszek semmit), két-három fülest is begyűjthessek a nem épp IQ-jukról felismerhető biztonságiaktól? Ha megtehetem (bár ritkán), kimegyek a Bernabeuba, és sokkal inkább érzem magaménak az ott tapasztalható kulturált szurkolást, mellyel itthon csupán elvétve találkozhatok. Itthon, ha elmegyek egy EB-, vagy VB-kvalifikációs meccsre, máig a 'Gyurcsány, takarodj', 'Mocskos külföldi', ne adj'Isten a 'Vissza Nagymagyarországgal' címzetű rigmusok ütik meg a fülem; ilyenkor konstatálom magamban, igen, mi még itt tartunk. Fel kéne nőni agyban hazánkban ahhoz, hogy ne kelljen külföldi példaképekhez fordulni, mint amit anno nekem Raúl jelentett. Mert hogy ilyen itthon nincs. Capishe?

• mickeyknox Válasz erre 2010. 11. 05. 12:15  [12]
     

  szerintem az égadta egy világon nem sérül vagy gyengül egy átlagos futballklub "imázsa" azzal hogy tele van külföldivel. kivételt képeznek ez alól a nemzetiségi vagy etnikai színezettel rendelkező klubok, pl. barcelona, bilbao, celtic, stb... az igazán nagy kluboké szintén nem, mivel ők már a 60as években is feltöltötték a keretet világsztár idegenlégiósokkal, az akkori lehetőségek szerint.
  igazán nagy veszteségei ennek azon országok válogatottai lehetnek. Pl. ahol a túl sok külföldi miatt kevés hazai játékos kap lehetőséget, pl anglia. ez viszont egyértelműen a "elglobalizálódás" és üzletiesedés miatt van, mivel a hatalmas bevételek miatt a klubok irreális fizetést tudnak adni.... Vagy akár nálunk (igaz, nem a hatalmas fizuk miatt), ahol huszadrangú idegenlégiósok rohangálnak, esetlegesen egyenrangú magyar fiatalok helyén. de ez messzire vezet :)

• Lerby Válasz erre 2010. 11. 05. 12:20  [13]
     

  @krysal: Van némi igazság abban, amit írtál. Ugyanakkor tévedsz például, ha a régi nagy klubok átigazolási politikáját hozod fel példaként. Mert a Bosman-szabály előtt kis idővel elindult ugyan a folyamat, pl. lehetett már háromnál több légiós is a keretben, de még mindig csak három játszhatott, és hasonlók. De! Légiósdömping sehol nem volt, leszámítva azt, hogy az olasz és spanyol klubok (előbbiek a 30-as években is, utóbbiak inkább csak az 50-es, 60-asokban) előszeretettel visszahonosítottak Dél-Amerikából olasz származásúakat, avagy a másik helyen spanyol anyanyelvűeket. Di Stéfanóékat ezért ne vedd klasszikus légiósnak! És Puskásékat sem, mert ők hontalan menekültek voltak egy egyszeri történelmi vihar után - Öcsi bá nemsokára spanyol válogatott lett. Mai értelemben véve véletlenül sem volt légiós... Abból a nagy Realból tán egyedül csak a francia Kopát említhetted volna joggal. Nem véletlen, hogy a hetvenes években pl. sem a Realban, sem a Barcánál már nem tobzódtak a külföldiek, csak az a max. 2-3, amennyit engedélyeztek, és ami a 90-es évekbeli egészségtelen robbanásig jellemző volt. (Még a portugálokra voltak jellemzőek a gyarmatokról elhozott feketék, illetve Angliában. pl. a nagy Liverpoolnál fordult elő mindenféle skót meg északír - de ugye Nagy-Britannián belül nehéz lett volna őket külföldiként kezelni...) Egyszóval nem jók a példáid. Az világos, hogy Karaszörcsök meg hasonlók helyett az emberek nagyobb kluboknak drukkolnak - itthon például (régebben legalábbis) a megyeszékhely csapatának, vagy az országos kedvenceknek (Fradi, esetleg Újpest, stb.) - ez érthető, hiszen mindenki szeretne nagyobb, sikeres, életképes közösséghez tartozni, osztozni benne. De magyarként nem külföldiekhez kéne vonzódnia elsődlegesen, ez nem egészséges. Azt persze tudom, hogy magyar csapatnak manapság nem nagy öröm szurkolni, úgyhogy ez egy nehéz dilemma... Ami az egész gondolatmenetemet illeti, nem értettél meg: én nem a mostani helyzetről beszéltem, hanem hogy mi volt régen (helyesen!), egyúttal mi lenne jó, ha legalább részben visszajönne, ha fontos helyeken tennének ezért, alsóbb szinten pedig (azaz az egyének között) minél többen észhez térnének. Te (hasonló társaiddal) úgy teszel, hogy ez van, ezt kell szeretni. Hát nem: az ember jó esetben nem birka, hogy bármilyen rossz fejlődési irányba belenyugodjon és még helyeseljen is, feladva az identitását. Más szóval én sem járok sz.r magyar meccsekre, nem helyeslem az igénytelenséget, színvonaltalanságot, lenyúlásokat, egyéb ilyeneket sem, de azért még nem majmolom idegen kultúrák és tájak kirakatmárkáit sem, amelyek számára te csak egy fogyasztó vagy, megveszed az odatartozás illúzióját, miközben igazán soha nem tartozhatsz közéjük. Ezek a gigaklubok mai terjeszkedő mivoltukban nem mások, mint brandek, ahogy a cikk is írja. A multinacionális óriáscsapatoknak pedig igenis hibája a mai helyzet meg a többiek lemaradása (persze nem csak rajtuk múlt), mert visszaélnek korlátozatlan piaci fölényhelyzetükkel. A nagyhalak bekapják, felfalják a kicsiket. Jó a futballnak, hogy néhányak show-jává válik sok-sok névtelen, lenézett statisztával? Ugye, hogy nem. Én nem tudnék egy brandnek, egy üzleti terméknek drukkolni - az ember ideális esetben egy csapattal szimpatizál, nem (globális, nyomulós) üzleti termékekkel... A politikát meg kár volt belekeverned, mert azoknak a hangoskodóknak a szólamaival a többség egyetért az országban, csak a stílusukkal nem. Kár, hogy téged ez zavar legjobban. S végül arról, hogy nem érzed magad a globalizmus vesztesének: persze hogy nem, a manipuláltságnak pont az a lényege, hogy az alannyal elhitetik, ránevelik, hogy ami van, az neki jó. Erről a Mátrix című film jut eszembe: ott van a csilli-villi világ, amelyben a nagy többség (agyatlanul) szeret lenni - más kérdés, hogy nem is a saját valódi életüket élik, csupán "eltartják" az őket energiaforrásként használókat, miközben ők még lelkesen asszisztálnak is hozzá...

• WolandTottenham Válasz erre - http://spurs.blog.nepsport.hu/ 2010. 11. 05. 14:24  [14]
     

  szerintem egy Internazionale néven alapított csapatra nem lehet egy rossz szót sem szólni azért mert nagy többségben külföldieket foglalkoztatnak.

  a klub legrégibb hagyománya éppen a nemzetközi jelleg - és a név ezt egyértelművé is teszi.

  az Arsenal már más tészta :) ott Wenger érkezte előtt, és az általa megörökölt angol játékosok visszavonulásáig, nagyon is brit csapatról kell beszélnünk. most a Wilshere-Walcott-Gibbs-Ramsey vonal esetleges teljes integrációjával valamit plasztikáznak majd a jövőben.

• WolandTottenham Válasz erre - http://spurs.blog.nepsport.hu/ 2010. 11. 05. 14:29  [15]
     

  @aadam:

  azért azt jegyezzük meg, hogy a YNWA semmiképpen sem nevezhető "angol" vagy "liverpooli" nótának.

  egy 1945-ös Broadway musical slágeréről van szó. annyira amerikai amennyire egy dal csak lehet - az amerikai tulajoktól valami miatt viszont viszolyognak a vörösöknél :)

• tyupek Válasz erre 2010. 11. 05. 16:12  [16]
     

  Én nem is mennék ilyen esszire, a megyei labdarúgásra nagyobb a rálátásom. Szerencsére vannak olyan falvak, ahol adnak az utánpótlásra. Megye2-ben egy ifibajnokságot nyert csapatból 5-6 játékost fel lehet vinni kötetkező évben a felnőttbe, akik ugyebár helyiek, tehát hoz magával fejenként 6-7 nézőt, akik mind kifizetik a belépőt. Na most ez nem sok péz, de lehet finanszírozni belőle a hazai meccsek után egy kaját összetartásként. Ennek következményeként nagyobb lesz a !csapategység!, esetleg jöhet egy sikeresebb időszak, ami futballlázban tarthatja a községet, ami még több nézőt vonz.

  Persze megvan az ellentettje is, ahol annyi a pénz, hogy csak vett játékosok játszanak, zsoldosok. Nos ennél a példánál nehezebben azonosolnak a nézők a játékosokkal, hamarabb megtalálják őket. Itt is viszonylag sokan kijárnak, de egész más hangulatú minden mérkőzés, mindenki türelmetlen. Emiatt a csapat sem egységes, mindenki fúr mindenkit.

  Előbbi példa nekem sokkal szimpatikusabb, nem sok pénzből, de szépen lassan sütögetik a pecsenyéjüket. Utóbbi fejetlenül költekezik, csak a jelen érdekli. Na most ennek akkor isszák meg a levét, ha beüt a krach, mert nem lesz miből merítenie, egy szempillantás alatt tönkremegy a csapat.

• krysal Válasz erre - http://realmadridcf.blog.nepsport.hu/ 2010. 11. 05. 22:15  [17]
     

  @Lerby: sajnálom, ha nem sikerült megfelelően rávilágítanom a gondolatmenetemre, esetleg nem azt láttad meg benne, amit szerettem volna mutatni.

  Egyrészt a visszasírt hőskorban úgy változtathatta a nemzetiségét egy-egy játékos, mint más a kabátot, így fordulhatott elő Puskás vagy Di Stefano a spanyol válogatottban. Ez szerinted helyes volt? Mennyivel volt ez különb a mai légiósoknál? Szótári értelemben véve talán nem voltak "légiósok", kérdezted volna meg mondjuk Öcsi Bácsit, mennyire érezte magát spanyolnak...

  "De magyarként nem külföldiekhez kéne vonzódnia elsődlegesen, ez nem egészséges. Azt persze tudom, hogy magyar csapatnak manapság nem nagy öröm szurkolni, úgyhogy ez egy nehéz dilemma..." Nem zárja ki egymást a kettő, ha a Lokit a jó sorsa tavaly a Real-lal hozza össze, zokszó nélkül éltetem őket (ahogy éltettem őket minden szembe jövő csapat ellen, noha nem vagyok Lokista), mivel magyar vagyok. Az identitást szerinted azáltal lehet építeni, hogy nem adjuk fel a hazai, érdektelen és sokszor értéktelen meccsek látogatását, a lokális meccsek nézését? Követem a városom megye kettes meccseit, sok játékossal együtt nőttem fel, ha épp szülőhelyemen vagyok, ki is megyek, de ez nem zárja ki, hogy ha minőséget akarok látni, nem ott keresek. Azt hiszem, ez érthető.

  Kifejezetten sértő, hogy csupán "fogyasztóként" tekintesz rám, mintha ez ilyen egyszerű gondolatmenettel le lehetne írni. Közelítsük meg a kérdést máshonnan! Pl. Paolo Maldini nyilatkozta azt, hogy gyermekkorában két csapat bűvöletében nőtt fel: a Milan és a Real Madrid. Ez hogy történhetett meg? Vannak olyan értékek, amit globálisan magunkénak érezhetünk, nem kell feltétlenül brandekben gondolkodni. Hogy szurkolóként mivel tudok azonosulni, megint más kérdés. Nem azért szurkolok, mert jól megetettek a márkanevek, hanem mert gyermekkorom óta emocionálisan kapcsolódom a klubhoz. Ez nem zárja ki pl., hogy legyen egy hazai klub, akit ugyanúgy (sőt, jobban) magaménak érezzek, azonban az itthoniak számomra vállalhatatlanok. Nem állt szándékomban továbbá politikát belekeverni, csupán azt akartam érzékeltetni, mennyire egészségtelen a hazai, frusztrációktól duzzadó szurkolói mentalitás, az egész hazai közeg. Egy szurkolásnak, a csapatot éltetésének nem erről kellene szólnia. De biztos idealista vagyok, ha te ezt normálisnak érzed.

  Majmolóként, megvezetettként utalsz rám, ami lehetne sértő is; kiútként pedig mit írsz? Ember küzdj, és bízva bízzál? Bízok én, hosszú évek óta, de amíg azt látom, hogy hazai körökben a fejlődés helyett csak a lenyúlás, és az ostobaság dívik, addig ez nem több vakhitnél! A hazai tehetségeket nem becsüljük, csak kis részt, ha nem edződik pl. Voli külföldön, érdekelne, a hazánk bajnokságában hova jutna, milyen szintet érne el. Vannak országok, ahol gyártják az ifiket, a fiatalokat építik, itthon ennek maximum nyomai vannak. Romantikus szólam az általad elmondott, és aláírom pl. a fizetési sapka, illetve a 6+5 szükségességét. Egy-egy megaklub azonban nem veszíti el a mostani állapotban sem a nemzeti identitását! Sőt, pl. a Realt 30 millió spanol tartja a nemzetük csapatának, és a példák sorolhatóak. A Juve elveszítette szerinted? Vagy a Barca? A Milan? Nem minden fekete-fehér.

• Lerby Válasz erre 2010. 11. 06. 10:33  [18]
     

  @krysal: Természetesen nem személyeskedni akartam, hiszen nem is ismerlek. Az általad leírt "jelenségekre", a gondolkodásbeli típusokra reagáltam (így aztán a majmoló kifejezést meg hasonlókat sem konkrétan rád értettem, hanem úgy, hogy akár lehetnél te is, ahogy sokan sajnos valóságosan azok is) Nemzetiségváltás: az olaszok-spanyolok (egykor) kilóra honosított játékosainak tömkelegét természetesen nem helyeslem (ez nem olyan, mint igazi magyarokat befogadni Erdélyből, mert azok tényleg magyarok, míg egy argentin az nem spanyol, olaszul meg már nem is tud, csak még amit a kivándorló nagyfatertól hallott). Dehát ezek a déli nagy klubok nagy csibészek, mindig bevetettek minden trükköt. Ettől függetlenül zömükben e csapatok még olaszok-spanyolok voltak, nem úgy, mint ma. Puskáséknál sztem egyértelmű a szitu: lélekben magyar volt, de itt nem erről van szó, hanem hogy nem pénzért munkát vállaló légiósokról beszélünk, hanem (kényszerűen) új hazát választó menekültekről. Ők nem tekintendők légiósnak klasszikus értelemben, ezért a régi idők állítólagos légiósdömpingjéhez nem jók illusztrációnak.
  Loki-ügy: helyesen állsz hozzá, de sajnos sokan már képesek egy külföldi sztárcsapatnak drukkolni egy magyar klub ellen, vagy legalábbis jobban érdekli őket az MU, Real, stb., mint hogy mit ér el egy magyar kupacsapat vagy akár a válogatott! Amúgy nem írtam, hogy a kétfajta szimpátia kizárja egymást, hisze azt írtam: "elsődlegesen". Nekem is voltak mindig is külföldi kedvenvceim, de nem vagyok "rajongó". meccsrejárási szokásod megértem, én is mennék nyugati arénákba - de csak mint néző, nem mint (fanatikus) drukker. Az ott nem a mi pályánk, nem a mi közegünk, bárhogy is fájhat ezt egyeseknek tudomásul venniük - mindig is kívülállók leszünk ezekben a stadionokban, csakis az adott brand külföldi fogyasztói. (kivéve talán, ha vallaki ott is él, abban a közegben mozog - de abból sem lesz például igazi katalán...). "Nem azért szurkolok, mert jól megetettek a márkanevek, hanem mert gyermekkorom óta emocionálisan kapcsolódom a klubhoz." E kettő (lehet, h konkrétan nem nálad, de alapvetően) igenis összefügg. Abba tudsz beleszeretni, ami körülvesz, ingereket küld (mezek, tárgyak, tv-beli folyamatos tálalás, stb.) Ez pedig marketing és piacsszerzés, nem más. Én még azért lettem anno egy olasz középcsapat drukkere, mert az egyik játékosáról szép történetet olvastam a Népsportban. Emberi megközelítésből, nem csillogó-villogó tálalás alapján. Remélem, érezhető a különbség. Az itthoni mecskörülmények pedig számomra sem jók (de nem a szurkolók bizonyos politikai rigmusai miatt, amelyeknek itt tudnak közösen hangot adni, nyilván ezért használják ki az alkalmat), hanem az általánosan vett igénytelenség miatt. meg már kicsit ki is nőttem belőle, meg persze nem jó a játék sem... A kiút? Tuti megoldást nem mutathatok, a világ ui. rossz irányba halad. Ember küzdj, és bízva bízzál - ezt viszont jól fogalmaztad meg. Minél többen vagyunk (lennénk) ilyenek, annál kevésbé lennénk manipulálható, tájékozatlan tömeg, globális vállalatok fogyasztásra tartott, sorszámozott birkái. Ez érvényes sztem a focira is: nem baj, ha valaki szeret külföldi klubokat, de ha ez annyira eluralkodik rajta, mint sokakon.... Az meg, hogy pl. a Milan soknemzetiségűvé válása mennyire zavarja a milánóiak azonosulási próbálkozásait, legyen az ő bajuk. Én arról beszéltem végig (az egyének szintjén), hogy idevalósiként, külfökdiként ne majmoljon az ember egy idegen gigaklubot. És tudom, hogy jelenleg ez a választék (néhány topcsapat van, a többi nem rúg labdába, ezért ha a "maradék" valamelyikének drukkolsz, akkor kmaradsz az élményekből), de pont ezen kéne változtatni. Megváltás nincs, a 6+5 sem csodaszer, de jelenleg csak ez merült fel erős alternatívaként. Hátha egyszer a többiekt agyonnyomó kiváltságos milliárdosokon kívül más csapatok is újból odaférhetnének - legalább néha - a tűzhöz, és akkor nem kéne pótlék jelleggel külföldieknek drukkolni (erre a legszebb példa a Videoton 84-85-ös menetelése volt: felülmúlta az MU-t és félig a Realt is, de akkor azok még nem gigavállalkozások vltak tele külföldről felhalmozott sztárokkal, hanem egyszerűen csak emberi léptékű nagycsapatok.) A fizetés sapka pedig még a gigakluboknak is érdekük lene, mert túlköltekezve menetelnek a csőd felé! Végül az identitásról: a Barca = Katalónia, de pl. egy Chelsea mögött ma már tán több bevándorló meg külföldi áll, mint londoni, pláne Chelsea-negyedbe való. Ezek már olykor nem mások mint világpiacra szánt kis világválogatottak. Az ilyenek végképp nem pozitív jelenségek, met az egészből csak egy kötődésmentes cirkuszi show-t csinálnak, miközben a Barca kötődését, gyökereit - történelmi okokból - nem féltem. A Reallal meg nem akarkak keseríteni, de vannak NSO-n olyan fórumozók, akik elmagyaráznák, miért is vállalhatatlan és szégyen (társadalmi-történelmi háttere miatt) neki drukkolni. De mivel nem személyeskedni akarok, itt most ebbe nem kezdek bele. Sportbaráti üdvözlettel, Lerby

• Csabi Válasz erre 2010. 11. 06. 12:28  [19]
     

  Na, itt az én történetem:
  1. 40 éves vagyok, kb. 8-10 éves korom óta Vasas drukker (fociztam is a serdülőben), rengeteg meccsre kijártam, fejből tudtam az akkori összeállítást - talán még ma is el tudnám mondani, de egy Barca drukker is tudná a mait, szóval ez nem nagy különbség. Viszont az utóbbi években annyira nem figyeltem a magyar focit, ha valaki megkérdezi, NBII vagy NBI-ben játszik a Vasas, még azt sem tudtam volna. Tehát a szurkoláshoz igenis kell teljesítmény. Most legutóbb a Debrecen (nagyobb) és a válogatott (kisebb) sikerei miatt újra figyelem a magyar focit, és annyira nem is zavarna a sok külföldi, DE
  2. Úgy a 2000-es EB óta portugál drukker lettem, és azon belül Benfica (már ami a külföldi csapatokat illeti!). És rájöttem valamire: egy klubhoz való kötődésben kellenek emblematikus figurák. Akik hosszú évekig szolgálják a csapatot magas szinten. PL. Nuno Gomes, Rui Costa - mindkettő Benfica nevelés. Az FC Porto-t pl. ezért nem tudom kedvelni, amolyan "kalmárcsapat" jellegű, és sajnos mintha a Benfica is elkezdene ebbe az irányba menni. De ott van a Chelsea-ben Drogba, Liverpool-Gerrard, Barca-Xavi, stb. (Ezzel együtt, kint voltam a magyar-portugál selejtezőn, és a magyaroknak szurkoltam, mert a portugáloknak csak akkor, ha nekünk nincs tétje a meccsnek - vagyis sajnos az utóbbi VB-k és EB-k.)
  A portugálokról még annyit, hogy közgondolkodásuk szerint a volt gyarmatokról származókat ugyanúgy portugálnak tekintik, mint akinek mondjuk már az ükapja is Lisszabonban született.

• Építők Válasz erre 2010. 11. 07. 8:26  [20]
     

  amióta az információ áramlása felgyorsult, közelebb kerültünk szeretett klubjainkhoz.
  a 80-as években max a népsportból értesülhettem arról mi van a liverpoollal, míg ma webkamerán kersztül nézhetem, ahogy torres edzésre érkezik...ma már nem csak a liverpoliaké a klub, hanem az egész világé. ma egy mu-nak, vagy egy barcának, realnak, milannak, juvénak több szurkolója van ázsiában, mint a saját városában.(kivétel a juve, neki mindig is több szurkolója volt ázsiában).
  az meg, hogy milyen nemzetiségű játékosok vannak a csapatban, szerintem mindegy. engem nem érdekel, ha csupa külföldi játszik, én a CSAPAT-nak szurkolok, nem a játékosoknak. alapvető emberi jog kell legyen, hogy ott vállalhasson mindenki munkát, ahol akar. egy ghanai játékos is ugyanolyan ember, mint egy magyar vagy egy angol, stb...

• mrdel Válasz erre 2010. 11. 07. 19:02  [21]
     

  A Juve simán fel tudna állni egy ütőképes olasz tizeneggyel:
  Buffon-Motta, Bonucci, Chiellnini- Pepe, Aquillani, Machisio, Iaquinta- Del Piero, Quargaella
  Kispad- Stotari, De Ceglie, Lanzafame, stb.

• mrdel Válasz erre 2010. 11. 07. 19:03  [22]
     

  Grossot kihagytam és De Cegliet a csapatba, mert ez csak 10 volt. Hopp.

• kelta Válasz erre 2010. 11. 09. 19:31  [23]
     

  @Lerby: ""Nem azért szurkolok, mert jól megetettek a márkanevek, hanem mert gyermekkorom óta emocionálisan kapcsolódom a klubhoz." E kettő (lehet, h konkrétan nem nálad, de alapvetően) igenis összefügg. Abba tudsz beleszeretni, ami körülvesz, ingereket küld (mezek, tárgyak, tv-beli folyamatos tálalás, stb.) Ez pedig marketing és piacsszerzés, nem más. Én még azért lettem anno egy olasz középcsapat drukkere, mert az egyik játékosáról szép történetet olvastam a Népsportban. Emberi megközelítésből, nem csillogó-villogó tálalás alapján. Remélem, érezhető a különbség. "

  Én nem akarlak megbántani, de vagy nem érted mit írt krysal, vagy tényleg lenézed őt.
  Ő pont arról beszél, hogy nem azért lett a Real szurkolója, mert "Abba tudsz beleszeretni, ami körülvesz, ingereket küld (mezek, tárgyak, tv-beli folyamatos tálalás, stb.) Ez pedig marketing és piacsszerzés, nem más." , hanem az "emocionálisan kapcsolódom" miatt pont úgy ahogy te is írod magadról "Én még azért lettem anno egy olasz középcsapat drukkere, mert az egyik játékosáról szép történetet olvastam a Népsportban."
  Ebben mi a különbség? Szerinted nem lehet, hogy krysal a Real egyik hősies győzelme után szeretett a Realba? Csak azért szerethetett a Realba, mert a globális média befolyásolta?

  De tegyük fel igazad van. Akkor viszont az a szép történet is lehet marketing, te is ennek dőltél be.

  "Minél többen vagyunk (lennénk) ilyenek, annál kevésbé lennénk manipulálható, tájékozatlan tömeg, globális vállalatok fogyasztásra tartott, sorszámozott birkái. "
  Itt megint ugyanaz problémám. Tegyük fel igazad van, de akkor miből gondolod hogy te nem vagy "manipulálható, tájékozatlan tömeg, globális vállalatok fogyasztásra tartott, sorszámozott birka"?

Szólj hozzá te is

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.